Lehetsz király! – avagy beszédet mondani tényleg ennyire nehéz?

• Nemcsak egy konkrét beszédhiba miatt félhetünk megszólalni a nyilvánosság előtt
• Határozzuk meg a fő üzenetet, és azt, hogy kihez szólunk
• Támaszkodjunk a régi hármasra: Bevezetés- tárgyalás- befejezés
• A tréner segít abban, hogy megtaláljuk a megfelelő témát és beszédstílust

Hány, de hány szónokkal, meetingen felszólaló előadóval találkoztunk már, akinek szívünk szerint receptre íratnánk fel egy trénert, aki átsegíti őt a kommunikáció útvesztőin és megtanítja a delikvenst a nyilvánosság előtt beszélni. És legalább ennyiszer jut eszembe egyik kedvenc filmem: A király beszéde, amiben Geoffrey Rush készíti fel végtelen türelemmel a kommunikáció terén komoly kihívásokkal küzdő királyt (Colin Firth) élete legjelentősebb médiaszereplésére. E blog erejéig lépjünk be a szónoki lét előszobájába, még akkor is, ha a filmmel ellentétben a való életben a reflektorfénytől való félelmünkért a legritkább esetben okolhatunk egy konkrét beszédhibát.

Tisztázzuk az elején: nem vagyok logopédus, azaz a dadogásból, hadarásból, selypítésből, raccsolásból, pöszítésből nem én foglak kigyógyítani. Abban viszont segítséget nyújthatok, hogy tisztában legyél azzal: milyen témában, milyen terjedelemben és hogyan szólalj meg a publikum előtt. Hogy ez így túl általános? Az. Szálazzuk is szét a történetet!

Üzenetek szövegkiemelővel

Kezdjük mindjárt a beszéd magjával, az üzenettel! Ez lesz az a lecsupaszított információ, amit mindenképpen át akarunk adni a közönségünknek. Ha úgy tetszik, ez lesz az a mondanivaló, amit a nagy egészből szövegkiemelővel húzunk át és amiért tulajdonképpen felavászkodunk egy beszéd erejéig a pulpitusra. A példaként hozott filmben például VI. György esetében az volt, hogy nyugalmat és erőt sugározzon a németek ellen hadba lépő Nagy-Britannia lakosainak.

Szerencsére nekünk nem kell ilyen fajsúlyú kérdésben megnyilvánulnunk, ettől függetlenül egy vállalkozás vagy épp egy egyéni vállalkozó szempontjából épp ilyen

Üzeneteket írtam, és nem véletlenül, mert általában nem egyetlen lényegi mondanivalónk van. És itt van az első és a legnagyobb pusztításra képes taposóakna, a hiedelmünk, hogy az utókor minden mondatunkat bőrkötésben adja majd ki, hiszen mondandónk annyira magvas és megismételhetetlen. Ezért aztán minden szót és mondatot nyomatékosítunk, mert azt képzeljük, ez mind üzenet lesz. Hát nem!

Az imént a szövegkiemelős példát citáltam ide, így hadd folytassam is azzal, amikor azt állítom: nem célszerű minden mondatunkat rikító neon színnel kisatírozni. Ha ugyanis mindent kiemelünk, pont ugyanoda lyukadunk ki, mintha semmit sem emelnénk ki. Magyarán elég 3 fő üzenet.

Tényekkel aládúcolt állítások

B2B vállalkozásként például lehet az a mondanivalónk gerince, hogy legfőbb előnyünk a megoldásközpontúság. Azaz a “gombhoz a kabátot” elv alapján az adott problémára keresünk válaszokat és ehhez igazítjuk eszközeinket. Hogy ne csak jól hangzó szlogeneket pufogtassunk, mindezt megfejelhetjük néhány személyes példával – hitelesítve az előbb elmondottakat.

Ugyanígy – még mindig a gyártói-termelői vonalon mozogva – a minőség és megbízhatóság kérdésköre is hálás üzenet téma lehet. Ha erre hegyezzük ki beszédünket/prezentációnkat, az évtizedes tapasztalat, a válogatott, prémium alapanyagok és a szigorú minőségellenőrzés – mint magunkkal szemben felállított követelmény – világítja majd meg az információ lényegét.

A fentiek mellett üzenetünk tárgya lehet még a technológiai vezető szerep, az innovációs képességünk, a stratégiai partner szerepünk, az ügyfélközpontú gondolkodásunk, a fenntartható fejlődés vagy épp a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettségünk. Mindez persze csupán mondanivalónk magja, ahhoz, hogy hitelesnek is látszódjunk, mindezt alá is kell támasztani. Jöhetnek a számok (de csak mértékkel!), a statisztikák és az elégedett ügyfelektől kölcsönkért mondatok.

Kihez és mi céllal szólunk?

Persze, hogy mi lesz a kulcsüzenet, azt egy másik tényező is erősen befolyásolja. Nem árt ugyanis tisztázni, hogy kihez is akarunk beszélni? Szakavatott célközönségnek, vagy egy, a szakmai nyelvünket nem, vagy alig beszélő, laikus hallgatóságnak címezzük mondanivalónkat? Előbbieknél bátran használhatjuk a szakzsargont, utóbbi esetben viszont inkább példákon keresztül, “képes beszéddel” világítsuk meg, mit nyerhet az, aki velünk köt szerződést.

És persze, azt sem árt magunkban helyretenni, hogy mi a célunk a felszólalással, beszéddel, sajtóbeli szerepléssel. Más üzenetet kell közvetítetünk ugyanis akkor, ha egyszerűen informálni kívánjuk a publikumot, mintha a meggyőzés, az inspiráció netán – a PR-ban meglehetősen ritka – konkrét cselekvésre ösztönzés a célunk.

Ébresszük fel a publikumot!

Ezen a ponton – legyen szó saját erőfeszítésről vagy szakmai segítségről – már körvonalazódik, hogy miről és hogyan adjuk elő mondanivalónkat. A profik akár el is hagyhatják a következő lépést, de azoknak, akik még nem estek át a tűzkeresztségen, beszéd előtt mindenképpen javasolt vázlatot írni.

Jöhet a jó öreg bevezetés – tárgyalás – befejezés triptichonja, ahol a felütésben igyekezzünk megnyerni magunknak a hallgatóságot, a nézőket. Elfér itt egy személyes történet, egy kissé provokatívabb kezdő kérdés, de egy izgalmas statisztikai adattal vagy ellentmondással is felcsigázhatjuk a publikumot.

Ha így teszünk, az “alapozás” után már sokkal könnyebb dolgunk lesz, amikor rákanyarodunk jöttünk valódi okára. Most következhetnek a példák, a mondanivalónkat aládúcoló adatok, az üzenetünket megerősítő sztorik. Mivel időben ez a leghosszabb blokkunk, üzeneteinket érdemes logikailag összefűzni, így nem különálló egységet alkot majd mindegyik, hanem szerves egésszé áll össze beszédünk. 

A végére pedig már nem is marad más dolgunk, mint összefoglalni az elhangzottakat, ráerősíteni a kulcsüzenetekre és egy “hazavihető” gondolat után meghajolni és bezsebelni a jól megérdemelt elismerést. 

Van a jó beszéd és van a felejthetetlen

Mindez persze tankönyvszerű száraz információ. A beszédet, felszólalást, az igazán pazar prezentációt a személyesség teszi egyedivé és megismételhetetlenné. Azt a pluszt, amelynek köszönhetően megjegyzik nevünket vagy vállalkozásunkat a közérthetőség, a csak ránk jellemző előadói stílus, a hasonlatok és metaforák révén kézzelfoghatóvá konvertált információk és szerencsés esetben a jól adagolt humor elegye adja.

Bár az előzőekben említett területeken is nagy szerepet kaphat, igazán itt, ennél a pontnál, a beszéd előadásmód cizellálásában teszi a médiaszereplésre felkészítő tréner a legnagyobb szolgálatot. Ezen a ponton rendkívül fontos a felkészítő és a médiaszereplésre készülő személy egymásra hangolódása, a bizalom kiépítése, a lámpaláz leküzdése (a pillanatnyi üzemzavar elhárítására irányuló technikák elsajátítása) valamint az egyénhez leginkább illeszkedő előadói stílus megtalálása.

Tizenöt perc hírnév 

Egy kiválóan összerakott felszólalás, prezentáció vagy médiaszereplés értéket közvetít. Ebben a win-win helyzetben az előadó ismertségre, a néző, hallgató pedig tudásra és ideális esetben élményre tesz szert. Egy felszólalás ugyanis – ha jól sáfárkodunk a lehetőségeinkkel – túlmutat önmagán. Mert lehet, hogy a beszéd csak tizenöt percig tart, de hatása, akár parádésan sikerült a szónoklat, akár nem annyira, jóval tovább. 

Médiaszereplésre készülsz vagy konferencián leszel előadó? Bizonytalan vagy, segítségre van szükséged? Keress meg minket, megtaláljuk a számodra ideális megoldást! 

Fotó: Jelenet A király beszéde című filmből 

Rendező: Tom Hooper

Operatőr: Danny Cohen