Tóth Gábor grafikus: Egy logónak “csak” annyi a dolga, hogy mindenhol képviselje a céget

A közbeszédben még mindig erősen tartja magát a hit, hogy az első benyomás 7 másodperc alatt alakul ki. Tóth Gábor grafikus szerint azonban a 7 másodperces teória megdől, ha egy óriásplakátról beszélünk, ahol nagyjából 3 másodpercünk van, hogy megfogjon minket. Van úgy, hogy a látvány üzenetét egyből megértjük, máskor meg a látottak rejtett rétegei csak később kezdenek kibomlani előttünk. Nekem pedig ennyi elég is, hogy érdekelni kezdjen a dolog és leüljek egy kávézós, tegeződős interjúra a Rooibush Kft. vezetőjével.

Mikor elég az a bizonyos 7 másodperc ahhoz, hogy nyomot hagyjunk magunk után és mikor nem?

Klasszikus esetben egy óriásplakátnál mindössze 3 másodpercünk van, hogy megfogjon minket. Nincs is több időnk, hiszen addigra elhaladunk előtte. A más felületeken megjelenő grafikánál, ahol több idő van a befogadásra, ott szerencsés esetben nem csak egyetlen, hanem több rétege lehet a munkának.

Egy grafikai stúdió munkája esetében hogyan kell érteni a többrétegűséget?

Az első benyomás egy primér élmény: amikor a szemlélőt megragadja egy szín vagy egy forma. Ezek nagyon fontos, alapvető, zsigerileg ható vizuális eszközök. Többletjelentést viszont csak a következő szinten kap az alkotás, amikor már képes az értelemre, érzelmekre is hatni. Az ügyesen összerakott grafikai munka rafináltan adagolja az élményt. Először a látvánnyal ejt rabul, és csak ezután, lassan porciózva kezdi el kibontogatni a belső rétegeit. Hogy ez kinél, milyen mélyre hat, az a befogadó személyiségétől is függ. Ezért fontos a tervezőnek tudnia, hogy az adott kreatív kiket kíván megszólítani, ki lesz a célközönség, azzal milyen vizuális nyelven kell kommunikálnia.

Az a jó, ha mindig van mögöttes jelentéstartalom?

Nem kell, hogy több gondolati rétege legyen a grafikának, de azért az kifejezett pozitívum, ha például egy logó többet mond a puszta látványnál. Lehet ez a többlet konkrét jelentéstartalom, de akár egy hangulatot is előhívhat a jól sikerült képi világ.

Ma már azért azon kevesen vitatkoznak, hogy egy vállalkozás vizuális megjelenése sokat mond el a cégről. Mi a gyakoribb az esetedben? Az ügyfelek konkrét ötletekkel jönnek, vagy inkább csak arról beszélnek, hogy mi a céljuk?

Szerencsésebb, ha szabad kezet kapunk, de persze az első példa is sűrűn előfordul velünk. Van olyan, hogy a megrendelő a legkisebb részletig kidolgozott, pontos elképzeléssel érkezik. Bár nem ez a kreativitás netovábbja, de természetesen tiszteletben tartjuk a kérést.

Az ilyen csalódások elkerülése érdekében mi már a kezdetek kezdetén finoman jelezzük, ha azt érezzük, hogy lehet ennél jobb megoldás is. Ilyenkor elkészítjük az elvárásoknak megfelelő kreatívot és emellett a saját alternatív megoldási javaslatainkat is.

Akkor ezek szerint jobb, ha egyáltalán nem köti semmi a kreativitásotokat?

Nem biztos… Ha nincsen semmilyen támpont, hogy mégis mit szeretne az ügyfél, ha nincsenek megfelelő instrukciók, akkor nehéz eltalálni a célt. Ebben az esetben irányított kérdésekkel, a téma alapos körül járásával nyomozzuk ki, hogy mégis mit szeretne látni a megrendelő.

A technika, főleg a ma oly’ divatos AI segítségével bárki tud mondjuk logót tervezni. Miben ad többet e téren egy grafikus?

Nincs kizárva, hogy valaki mindenféle grafikai, művészeti előképzettség nélkül zseniális munkát tesz le az asztalra. Nagy általánosságban azonban a műkedvelő grafikust, a valódi szakembertől a szemlélet különbözteti meg. Nem feltétlenül a képzőművészeti szakközépiskolában, főiskolán, egyetemen, kapott tárgyi tudás elsődlegesen az, ami hozzáadott értéket képez. Inkább a szakmai közegben szerzett tapasztalat, szemlélet, látásmód adja a szakmabelieknél azt a bizonyos pluszt.

A vállalkozások mennyire kezelik helyén a munkátokat? Kellő hangsúlyt kap a vizualitás a PR-ban?

Nagyon nagy a szórás, attól függően kinél jelenik meg ez igény szinten. Az egyik cégvezetőnek fontos a látványvilág, a másik nem tulajdonít neki jelentőséget. Lehet birodalmat építeni anélkül is, hogy az arculatra egy fillért is költenénk. Nem nevezem meg a konkrét céget, de van olyan milliárdos vállalkozás ma Magyarországon, aminek nincs szó szerint vett logója. Csak egy név jelzi a járműveiken a tulajdonost. Innen nézve ez az arculat és a logó fontosságának antitézise.

Sokrétű a munkátok. Egy kiadvány esetében gondolom a szövegírástól, a szerkesztésen és a grafikán át a fotóig minden “hangszer játszik”. Polihisztorok vagytok?

Komplex módon állunk a feladathoz, de ismerjük a határainkat. A verbális és a vizuális tartalomnak egyfelé kell mutatnia, egységet kell alkotnia. Még akkor is, ha nem vagyunk szövegírók vagy profi fotósok. Abban az esetben, ha olyan igényű és büdzséjű a munka, természetesen profi szövegírót vagy fotóst vonunk be a feladatba.

Logó, névjegykártya, webdizájn, kiadványtervezés. Melyik ezek közül a kedvenced? 

Igen, ezek mind szerepelnek a portfóliónkban, de alighanem a logótervezés – nem véletlenül beszélek róla annyit – a favoritom. Úgy gondolom, ez a munkánk esszenciája, a grafikai műfajon belül itt van a legnagyobb súlyunk.

Ettől az egyetlen pontba sűrített vizuális jeltől várjuk egy gondolat megjelenítését vagy egy történet elmesélését. A végletekig redukált ábrával pedig megalapozzuk a vállalat arculatát, ami hosszú időre meghatározza majd a cég megjelenését. És ez azt hiszem, nem kis feladat.

Melyiket szereted jobban: a webdizájnt vagy a nyomtatott produktumok tervezését?

A logó tervezéshez viszonyítva a webes munka a másik véglet! Egy weboldal ugyanis soha nincs kész, mindig van mit módosítani rajta. Nehezítő körülmény, hogy előfordul: a megrendelőtől nem érkeznek meg a tartalmak. Elkészítjük a website csontvázát, remek a dizájn, csak a lényeg hiányzik… Jellemzően ez azokat a vezetőket érinti, akik nem képesek delegálni a feladatokat, nekik pedig sem idejük, sem energiájuk nincs tartalmat gyártani. 

Olyan is van, hogy az ügyfél csak a weblap megtervezését kéri tőlünk, a megvalósítást azonban saját programozói csapatára bízza. Mi minden esetben pontos instrukciókkal adjuk át a terveket, a tipográfiától a méretezésig, mégis sok esetben jelentősen eltér a végeredmény az eredeti tervünktől.  

Ezzel szemben a nyomdai anyagokkal kapcsolatos munkák sokkal kompaktabbak. Tervezés, nyomdai előkészítés, végül a nyomtatás – bevezetés, tárgyalás, befejezés… Jól behatárolt a folyamat.

A szakmátokban elvárás az átlagon felüli kreativitás. A rengeteg ötletből hogyan választjátok ki, hogy végül melyik valósuljon meg? Egyáltalán milyen egy brainstorming a Rooibushnál?

Zsolt barátommal – akivel harminckét éve, még főiskoláról ismerjük egymást – ketten vagyunk tervezők. Persze, ahhoz, hogy egyáltalán hozzáfoghassunk a tervezéshez, információkra van szükségünk. Így először az ügyféltől igyekszünk minden lényeges tudnivalót kinyerni. Előfordul, hogy a megbízó a szóbeli információ helyett konkrét briefet (a projekt pontos leírása) ad, de gyakoribb, hogy mi “tapogatjuk ki”, hogy mit is szeretne látni az illető. Ebben a fázisban a legfontosabb munkaeszközünk a figyelem. A beszélgetéseink során szerzett ingerekből, benyomásokból aztán lassan körvonalazódik bennünk egy kép, amit már csak “papírra” kell vetni.

A tervezést nem adjuk a kezünkből. Talán azért, mert kizárólag a saját munkánkat fogadjuk el hibátlannak, de épp így lehetséges az is, hogy amiatt, mert a kiszervezett részfeladatok rendszerbe illesztése korábban már többször okozott gondot.

A grafikai munka átjáró az ipar és a művészet között, azaz alkalmazott művészet. Grafikai ügynökségetek, a Rooibush tíz éven át volt az Operaház arculatáért felelős. Ezen kívül melyik más munkátokra emlékszel szívesen?

Az a szerencsés, ha egy projekt vizuális része és a szöveg nem ismétli, hanem újabb jelentés síkokkal egészíti ki egymást. Az egyik ilyen munkánknál, a tokaji Disznókő Szőlőbirtok kampánya esetében ez talán nem szerénység kijelenteni: egészen jól sikerült.

 
Ehhez párosult az erre rímelő Nyitnikék szlogen, ami, hogy miért működött, az azt hiszem, nem igényel különösebb magyarázatot.

Az, hogy egy elkészült projekt tetszik vagy nem, szubjektív megítélés kérdése. Van-e, lehet-e ennél objektívebb visszajelzés a szakmátokban? De úgy is feltehetném a kérdést, hogy a megrendelőknek mennyire térül meg – ha már a cégnevetekben is megjelenik a ROI ( pénzügyi és üzleti területen használt rövidítés, ROI = Return On Investment, azaz a befektetés arányos megtérülés) – a munkátok?

Az előbb említett Disznókő Szőlőbirtok “Nyitnikék” kampánya hatására a sajtó idővel elkezdte a boraikat “kék tokajinak” nevezni, ezzel pedig mintegy egy verbális markerrel megjelölték, kiemelték a borvidék többi terméke közül. Ahhoz, hogy egyéniséget, karaktert és nem utolsó sorban publicitást kaptak ezek a borok, alighanem nekünk is közünk volt.