Az ingyenmunka ára
Az ingyenmunka ára - a kép forrása: Canva
„Hát, fizetni ugyan nem tudunk érte, de gondolj bele, mekkora PR-értéke van! Szuper referencia lesz neked!” Ha szabadúszóként, ügynökségként vagy KKV-tulajdonosként még sosem hallottad ezt a mondatot, akkor te vagy a szakma unikornisa, és kérlek, azonnal küldd el a koordinátáidat. A valóságban ugyanis szinte mindannyian megkaptuk már ezt a visszautasíthatatlan ajánlatot. De van egy rossz hírem. Az ingyenmunka nemhogy nem építi a PR-odat, hanem valójában egyetlen dolgot devalvál, de azt elég módszeresen: téged és a saját márkádat. Jelen karcolatomban azt járjuk körül, hogyan működik ez a pszichológiai csapda, és miért a legveszélyesebb üzleti stratégia a túlzásba vitt jótékonykodás.
Az emberi agy egy csodálatos, de végtelenül lusta szerkezet. Szereti a sablonokat, az egyik legbejáratottabb sémája pedig így hangzik: ami drága, az jó; ami olcsó, az gyanús; ami ingyen van, az pedig értéktelen.
A nulla forintos paradoxon szemléltetésére egy abszolút hétköznapi példát hozok. Azoknál a szupermarketeknél, ahol a bevásárlókocsi használatáért 100 forintot kell fizetni, ott a tárolókban szépen sorakoznak a visszavitt kocsik. Ellenben, ahol ingyen vihető, ott érdemes megszámolni, hány kocsi árválkodik szerteszét a parkolóban…
Gyanús grátisz
Amikor egy hasznos tanulmányt, egy prémium szolgáltatást vagy egy komplett szövegírói koncepciót nulla forintért adsz oda valakinek, a tudatalattija nem azt az üzenetet fogja betölteni, hogy „Úristen, mekkora mázlim van ezzel a nagylelkű zsenivel!”. Ehelyett azonnal ráteszi a munkádra a „Glamour-napi árzuhanás” címkét. Az agya ugyanis – a fenti parancsnak engedelmeskedve – elkezdi keresni a hibát a mátrixban.
Selejtes a termék, azért adod ingyen? Esetleg nincs mögötte valódi tudás, vagy egyenesen… khm, másoktól privatizált tollakkal kívánsz ékeskedni?
És zárásként a fejében még az is megfordulhat: annyira kétségbeesetten keresed a potenciális ügyfeleket, hogy bármely gyanútlan szembejövőre rálőcsölöd magad. Lássuk be: egyik verzió sem a szakmai professzionalizmusodba vetett meggyőződésről szól.
De ha te magad nem teszel árcédulát a saját idődre és szakértelmedre, miért várod el a piactól, hogy a helyi értékén kezelje azt?
Az elvárás-csapda: amikor az ajándékból alapjog lesz
Az irgalmas szamaritánuskodásnak van még egy hátulütője. A megajándékozott ritkán éri be az egyszeri grátisz termékkel vagy szolgáltatással. Elvárásszintjét ehhez igazítja, és éppen ezért sok esetben többet kíván, mint az, aki piaci árat fizet.
A túl gyakori „ajándékozás” hozzászoktatja az ügyfelet ahhoz, hogy a termékhez, szolgáltatáshoz ellenszolgáltatás nélkül is hozzá lehet jutni.
És éppen ez a dolog legnagyobb csapdája: ugyanis ha legközelebb ugyanezt a munkát már díjazás ellenében szeretnéd elvégezni, nem azt érzi majd, hogy korábban milyen sokat profitált, hanem azt, hogy mostantól pénzbe kerül az, ami eddig „alanyi jogon” járt neki. És ennyi pont elég is ahhoz, hogy a „prémium partnerből” „ingyenes erőforrássá” fokozzon le téged. És bumm, már lábon is lőtted a saját PR-odat.
Ingyenmunka vagy önkéntes munka?
Azért – csak hogy ne legyen egyszerű a dolgunk – itt is árnyaltabb a helyzet. Igenis van olyan, amikor teljesen rendben van, hogy a munkádért nem kérsz pénzt. Előfordulhat, hogy épp ez az önkéntes munka polírozza majd fényesre a szakmai hírnevedet. Az, hogy lesajnált „ingyen melóról” van-e szó, vagy valódi jótékonykodásról, attól függ, honnan indul a kezdeményezés.
Ha a márkád alulpozicionálása, a piacra kerülés érdekében meghozott vállalhatatlan kompromisszum vagy egyszerűen a naivitásod áll a háttérben, akkor nem túl biztatóak a kilátásaid.
Aki sajnálja a munkádra a kért (reális) összeget, abból soha nem lesz megbecsült ügyfeled. És nem is lesz túl nagy véleménnyel a vállalkozásodról.
Ezzel szemben a Pro Bono (a latin pro bono publico = a közjóért) nem egyenlő a fentebb tárgyalt ingyenes verzióval, holott ez is térítésmentes tevékenységet takar. Pro Bono alatt azt a magas szintű, egy szervezet vagy közösség számára felajánlott önkéntes (ingyenesen vagy a valós ár töredékéért végzett) munkát értjük, amit a támogatott piaci alapon nem tudna megfizetni.
Win-win helyzetben a segítő és a segített
A tenni akarás semmihez sem hasonlítható érzésén túl a Pro Bono tevékenységnek van még egy pozitív hozadéka. Itt kifejezetten a segítő fél határozza meg, hogy milyen keretek között kíván részt venni az ügyben, azaz hogy mennyi időt áldoz a dologra, vagy mely termékét bocsátja rendelkezésre.
A szó legnemesebb értelmében vett társadalmi felelősségvállalásért pedig a végén bónuszpont is jár a PR-odnak. Igazi win-win helyzet ez, hiszen mind a támogatott, mind a nagyvonalú fél nyer az ügyön. Utóbbi, ha mást nem, hát a tudatot mindenképpen, hiszen szakmai, erkölcsi és anyagi értelemben is megengedheti magának, hogy segítő kezet nyújtson a nálánál kevésbé szerencsés helyzetben lévőknek.
Ellenanyag a potyázásra
És álljon itt a végére egy jó tanács, ha legközelebb ismét a „jó referencia” mákonyával szeretnének tőled ingyenmunkát kuncsorogni. Ilyenkor ne küldd el a grátisz melót tarhálót melegebb éghajlatra, helyette inkább egy udvarias, de kellően üzleti válasszal hárítsd a kihagyhatatlan ziccert. Valami olyasfélével, mint ez:
„Megtisztelő, hogy rám gondoltatok ezzel az egyébként izgalmas projekttel, de a szabad kapacitásainkat jelenleg kizárólag a már meglévő, fizetős ügyfeleink kötik le, mert csak így tudjuk számukra a megszokott prémium minőségű szolgáltatást garantálni. Amint rendelkezésetekre áll a projekthez szükséges büdzsé, keressetek bizalommal, szívesen küldök majd egy egyedi árajánlatot.”
Ha elmélyülnél a témában: itt megteheted.
