Digital screen – a XXI. század plakátja
Sok-sok évvel ezelőtt nyári munkásként több hónapot töltöttem az akkor már lassú agóniájára készülő Almásfüzitői Timföldgyárban. Még ma is az orromban van az autóklávokból áradó gőzök szaga és előttem vannak az irodaépület folyosóján elhelyezett plakátok, hirdetmények. Akkoriban – a nyolcvanas évekről beszélünk – ez utóbbiak jelentették a belső kommunikáció netovábbját, még akkor is, ha egyik-másik erősen megsárgult darab addigra már jó pár éve őrizte “aktualitását”. Ha ma még létezne ez a vállalat, náluk a plakátokat valószínűleg digital screen váltaná fel. Hogy miért? – nos, erre keressük most a választ.
Attól még, hogy majd’ minden buszmegállóban találkozhatunk letéphető szélű, falra ragasztott papírlapokkal, ezeket még nem nevezhetjük valódi plakátnak. A “plakátnak, mint tömegkommunikációs eszköznek” ugyanis meglehetősen szigorú kritériumai vannak. Jellemző rá a nagy formákkal és élénk színekkel megrajzolt képi világ és a rövid, könnyen értelmezhető, látványos tipográfiával készült üzenet. Ez az egyszerű kombináció (és persze a viszonylag alacsony előállítási költsége) tette a meggyőzés, befolyásolás tökéletes eszközévé. Hibátlan megoldás, leszámítva azt, hogy a hatékonysága nem mérhető.
A belső kommunikációtól a propagandáig
Nem csodálkozhatunk, hogy ennyi előnyt felsorakoztatva csakhamar a gyárak stratégiai pontjain (a személyzeti osztály előtti valamint a bejárathoz, büféhez közeli folyosón és az étkezdében stb.) is megjelentek a belső kommunikációs vagy egyenesen propagandisztikus célokat szolgáló falragaszok. (A blog végén találtok egy linket, ami az 1950-es évek plakátjait elemző nagyszerű cikkre mutat.)
Plakát a HR osztály előtt
A plakát virulenciáját jól mutatja, hogy túlélte a rendszerváltást, olyannyira, hogy a kora ‘90-es években az employer branding (munkáltatói márkaépítés) is felfedezte magának a benne rejlő lehetőségeket. Az addigra a munkaügyi osztályról már HR részlegre keresztelt iroda környékén megjelentek a munkavállalóktól származó, pozitív hangvételű idézetek, az érintett dolgozó fotója mellé szerkesztett néhány mondatos sikertörténetek. De hasonló vállalati tacepaokon tudósították a kollektívát a céges kirándulás, színházlátogatás, véradás időpontjáról is.
Interaktív kommunikációra is alkalmas
A faliújságok visszaszorulásával és az email, intranet elterjedésével egy időben azonban a plakát népszerűsége is erősen megkopott (legalábbis az előbb említett plakátoké). Feladatát jó pár évvel később a digital screen vette át.
Ez az okos eszköz lényegében digitális plakát, ami mozgókép és hang közvetítésére is alkalmas.
Míg a falragasz csak egyirányú üzenetátadásra volt képes, addig a digitális technika az interaktív kommunikációt (adott weboldalhoz vagy közösségi média felületekhez vezető QR-kóddal) is lehetővé tette.
Ahány cél, annyi digital screen
Az eszköz memóriakártyájára feltöltött tartalmakat céljaink szerint vetíthetjük bárhol és bármikor. Vegyünk néhány példát a felhasználásra!
Egy komolyabb üzleti tárgyalásra készülünk? Nos, akkor a legjobb, ha a cég eredményeit, a márka/fő termék történetét bemutató rövid PR filmekkel vagy szöveges üzenetekkel hangoljuk partnerünket a megbeszélésre.
A vállalkozás telephelyére érkező illusztris vendégeknél pedig a szívélyes fogadtatás és az iható kávé mellett
a képernyőn megjelenő akár személyesen a vezérigazgató által elmondott üdvözlettel, a gyár területén betartandó szabályok ismertetésével vagy szórakoztató tartalmakkal alapozhatjuk meg a pozitív ügyfélélményt.
Ugyanígy az állásinterjúra jelentkezőknek a munkahelyi élet napos oldalát, a sikertörténeteket, a cég küldetését, értékeit vagy a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységét bemutató tartalmakkal csinálhatunk kedvet ahhoz, hogy nálunk dolgozzanak.
Ha pedig beüt a krach, a digitális technika egy újabb oldalát mutatja meg. Havaria vagy balesetek esetén a képernyőn látható üzenetekkel adhatók azonnali utasítások (munkaterületek kiürítése, menekülési útvonalak, berendezések áramtalanítása stb.) és hiteles tájékoztatás, ezzel elejét vehetjük a téves információk terjedésének vagy a pániknak.
Csak a tömörség maradt
A digitalis tartalomszolgáltató eszközt tehát tekintjük a plakát XXI. századi verziójának, ám összehasonlítva a szép kort megért falragasszal, annál jóval több lehetőséget kínál. A mozgóképnek, hangnak köszönhetően nagyságrendekkel jobban megragadja a figyelmet, ráadásul változó tartalmak megjelenítésére képes. Míg a plakát – műfajánál fogva – tőmondatokra redukált üzenetek átadására találtatott ki, ilyen megkötöttség nincs a digital screennél.
Az azonban mindenképpen közös vonás bennük, hogy végletekig lecsupaszított üzeneteket közvetítenek.
Mert bár a technológia nagyot változott és a digitális képernyők tetszőleges hosszúságú szövegek megjelenítésére alkalmasak, az emberi természet nem nagyon
(vagy legalábbis ellenkező irányba) alakult át. Azaz a szöveges üzenetek tömörsége ma is épp úgy elvárás, mint ötven vagy hatvan évvel ezelőtt.
Hallgassunk Galileire!
Mérj meg mindent, ami mérhető! Ami pedig nem mérhető, azt tedd azzá! – intett Galilei, és szavait a XXI. század marketingesei/PR-osai meg is fogadták. Ezért aztán felértékelődött minden olyan kommunikációs eszköz jelentősége, amely képet ad a hatékonyságról pl. QR-kód vagy érintőképernyő segítségével.
Ráadásul, aszerint, hogy hova telepítjük a digitális berendezést, a folyosókon, tárgyalókban, lobbykban más-más, a helyszínnek és persze a céljaiknak megfelelő tartalmat sugározhatunk.
Források: A manipuláció művészete – plakátok a Rákosi-rendszerben
